Drága Manyi, Bálint
és
Szeretett Klubtársaim!
Köszönöm a kedves köszöntést! Nagyon fájlalom, hogy nem tudtunk személyesen találkozni, és koccintani ezen az ünnepen. Bár, az idő ily fokú múlása felett már balgaság örvendezni. Mint más szerencsések, én is elérkeztem a hetvenedik évemhez. Túl azon, hogy férjemmel együtt igyekszünk lehetőleg egészségesen, mértéktartóan élni, szellemileg, lelkileg és fizikailag karban tartani magunkat, s ebbe hangsúlyosan beletartozik a társasági élet, amit főként tőletek kaphatunk meg. Ezt ezúton is nagyon köszönöm nektek! A tapasztalat azonban azt mutatja: senkit nem kímél az idő vasfoga...
Csodálatos példáit láttam/látom az időskori aktivitásnak klubtársaim körében is, őket tekintem példaképeimnek, a nyolcvan-kilencven felettieket. A fiatalabbak, akik még távol vannak a hetvenkedés jogától, szeretetükkel, figyelmükkel nagyban hozzájárulnak a "de fiatalos vagy!" kép megőrzéséhez. Hálásan köszönöm nektek is!
Ez van, az élet nem állhat meg (semmilyen értelemben!), teszem én is a dolgomat továbbra is. Majd ha jönnek a jelzések, akkor leállítom magam.
Addig is szeretettel ölelek mindenkit,
Jutka/Juli/Juci/Julcsi